Mernék fogadni bármibe, hogy az első gondolatod az, hogy ez a kettő együtt nem működik.
Az egyik a másik rovására megy.
Pedig ezt azonnal cáfolnám.
Az a kisebb probléma lenne, ha ezt egy-két ember gondolná így, de az a tapasztalatom, hogy emiatt a téveszme miatt sok-sok nő nem meri követni az álmait, vagy ha mégis van olyan elvetemült, akkor lelkiismeretfurdalása van addig, amíg a gyerekei – extrém esetben a férje is – fel nem nőnek.
Mert miről is van szó:
Anyuka elvállal egy olyan munkát, ahol nem teheti le a lantot délután négykor, hanem időnként benn kell maradnia tovább.
Vagy: vállalkozást indítana, ami szokás szerint munka utánra marad. Legalábbis az elején.
Mivel jár ez:
Kevesebb idő jut a családra és ez az anyának hatalmas lelkiismeretfurdalást okoz.
Főleg akkor, ha ő egyébként jól érzi így magát.
Valamiért azt gondoljuk mi, mai nők, hogy a gyermekünknek csak mi vagyunk a megfelelő társaság.
Pedig ez nem így van.
A gyereknek semmi baja nem esik, ha délutánonként apuka vagy a mama vigyáz rá, játszik vele. Sőt! Mára már bizonyított, hogy a gyermek megfelelő fejlődése szempontjából fontos, hogy ne csak anyuka legyen a társasága.
Nehéz elengedni a gyerekkel való foglalkozást, törődést, főleg, ha a környezetünk lelkiismeretfurdalást próbál bennünk ébreszteni.
Fontos, hogy reálisan kezeljük a helyzetet.
A gyereknek nem frusztrált, hanem kiteljesedett, nyugodt, kipihent anyukára van szüksége.
Apukáknak meg kell tanulni elfogadni ezt az új helyzetet, hiszen nem lehet boldog a nő mellettük, ha nem azt csinálhatja, ami neki örömet okoz!
Rengeteg család élete a bizonyíték arra, hogy megfelelő szervezéssel, közös felelősségvállalással igenis megteremthető a mindenki számára kielégítő egyensúly a munka és a család között.
Próbáljunk erre törekedni, hiszen a gyerek egész életre szóló elköteleződés, nem tehetjük meg nőként, hogy akkor kezdjük megvalósítani önmagunkat, az álmainkat, amikor a családnak már nem lesz ránk szüksége!
Gondold át: elszalad melletted az életed! ❤