Tegnap délelőtt egy nagyon kedves és részemről szakmailag igen nagyra tartott könyvelő hölggyel kezdtünk közös munkába.
A hölgy önfejlesztő könyvek sokaságán van túl és a motivációs előadások sem idegenek számára, sőt, coachnál is volt már.
Tehát nem most kezdett magával foglalkozni és az is letisztázódott már benne, hogy az életéért ő maga a felelős és nem a körülményeket kell hibáztatnia.
Mégis úgy érzi, hogy elakadt, nem tud fejlődni, az életének szinte semmilyen területe nem úgy alakul, ahogy szeretné.
Érzi, hogy több van benne, de szüksége van külső segítségre ahhoz, hogy végre rendeződjenek a dolgai.
Már a coaching folyamat első ülése alatt kiderült, hogy a hölgynek – a rengeteg olvasás eredményeképpen – nagyon jó gondolkodása alakult ki az életről és az azt mozgató törvényekről.
Tudja, hogy a pozitív gondolkodás és az optimista életszemlélet a kulcs a boldog, teljes élet kialakításához.
Mégis ahelyett, hogy a tanultakat alkalmazni tudná, inkább egyre frusztráltabb.
Mi ennek az oka?
Az, hogy saját magát hibáztatja.
Az, hogy folyamatosan fejlődni akar ahelyett, hogy a benne lévő tökéletes lényt engedné élni!
A csapból is az folyik, hogy ha pozitívan gondolkodsz és mindig vidám vagy, akkor minden jól alakul az életedben. Ez olyan nagyon egyszerű!
Hová vezet ez?
Oda, hogy az ember, ahogy ő is, azt gondolja, hogy ha az ő körülményei nem változnak, akkor vele biztosan valami komoly gond van. Mert még gondolkodni sem tud jól, akkor mire számítson!?
Hiszen mindenki a saját sorsának a kovácsa! Ha holnaptól a feketét is rózsaszínnek látom, akkor boldognak és sikeresnek kell lennem. Ez törvény. Tehát mindenkinél működnie kell!
Mi van, ha nálam nem működik? Nyilván velem van a gond.
Sajnos azonban az élet nem ilyen egyszerű.
A pozitív életfelfogás nem azt jelenti, hogy teremtünk magunknak egy rózsaszín ködöt és azt többé nem hatolhatja át semmi rossz. Pozitívan gondolkodni azt jelenti, hogy minden történésből, amivel találkozunk az életünk során, megpróbáljuk kihozni a legjobbat.
És a legfontosabb, hogy ne próbáljunk megfelelni a környezetünk elvárásainak!
A rengeteg önmarcangolás után ő is ki tudta mondani végre, hogy csak saját maga akar lenni! Már nem akar fejlődni, csak élvezni akarja a saját lénye kiteljesedését!
Mert ez a lényeg.
Borzasztóan frusztráló azzal találkozni nap mint nap, hogy fejlődj.
Én inkább azt mondanám, hogy arra törekedj, hogy önmagad legjobb verzióját a felszínre hozd!
Hiszen tökéletes és csodálatos vagy, mint mindenki!
A vonzás törvénye működik ugyan; a pozitív dolgokra való törekvés és koncentrálás valóban egyre jobb dolgokat, sőt, csodákat láttat meg veled, de ezt nem görcsösen erőltetett pozitív gondolkodással, hanem egy benned lévő fix pont, egyensúly megtalálásával érheted el.
Ne hibáztasd magad tovább kérlek és ne akarj állandóan fejlődni, csak engedd meg magadnak, élvezd a könnyed, örömteli, boldog pillanatokat.
Hidd el, hogy ezeknek a pillanatoknak köszönhetően lassan az egész életed átalakul! ❤