Tényleg a társa vagy?

Beszélgetéseink során sokszor találkozom olyan nőkkel, akik leélnek a férjükkel két-három, esetleg tíz-húsz évet is úgy, hogy közben folyamatosan félnek valamitől a kapcsolatban.

Nem, most nem olyan dologra gondolok, amikor van rá ok. Nem a családon belüli erőszak a téma.

Olyan egyszerű dolgokra gondolok, amikor nőként úgy érzed, hogy ami foglalkoztat, azt most nem kellene elmondani a párodnak. Mert nem alkalmas az időpont. Nem, ezek a férjek nem dühöngő őrültek… Egyszerűen csak van saját véleményük és az esetleg nem egyezik a tiéddel. Aminek hangot is adnak.

Mit érzel ilyenkor? Mi lehet az oka annak, hogy nem vagy egyenes, nem kezeled ezt a helyzetet olyan egyszerűen, ahogy kellene?

Érzékeny vagy, és ami még nagyobb gond: nincs elég önbizalmad. (Ugye tudod, hogy az önbizalom fejleszthető? 🙂 )

Biztosan észrevetted, hogy a barátnődnek úgy panaszkodsz, hogy ömlik belőled a szó. Mert tudod, hogy akkor is neked ad igazat, ha a fene fenét eszik is.

Közben a párod kérdésére – „Mi a baj?” – a válaszod többnyire annyi: „Semmi.” (És ő nem is kérdez többet…)

Ugyanez a helyzet akkor is, ha valamit nagyon szeretnél, de tartasz tőle, hogy ő nem értene egyet veled és ezért terelsz. Ha ügyes vagy és rafinált, akkor tudod úgy intézni, mintha ő találta volna ki, de sajnos ez sem mindig működhet.

A nőknél a szokásos szabadkozás ilyen az üzletekben.

Nő: Nem szól, csak nézegeti a csizmákat.

Férj: (Jó esetben észreveszi, rossz esetben otthon cirkusz lesz, amiért a nő nem vett csizmát.) „Veszel magadnak egy csizmát?”

Nő: „Áh! Nem tudom, elég drágák…”

Férj: (Mert praktikus:) „Dehát azt mondtad, nincs csizmád. Akkor vedd meg.”

Nő: „Hát jó… végülis… kellene…” És boldogan megveszi. A legdrágábbat… 😉

Ez így viccesen hangzik, de benned, a nőben közben lejátszódik egy olyan lelki folyamat, ami miatt – mivel minden helyzetben így érzed magad – nem tudsz szabad lenni. Nincs meg az a szabadságérzeted, ami pedig csak rajtad múlik.

Ez hosszú távon komoly problémákhoz vezet. Természetesen itt most egy vásárlást hoztam példának, de ha te ilyen nő vagy, akkor tudod, hogy sajnos a mindennapokban mindenre így reagálsz.

A legfontosabb, hogy a párod erről nem tehet. A férfiak egyszerűek. Ha mondasz valamit, azt hiszik, úgy van. Többnyire nem gondolkodnak azon, hogy mi játszódik le közben a lelkedben. Célszerű tehát őszintének lenned.

Miért nem mered kimondani, amit valójában szeretnél?

Mert fontos neked az ő véleménye. Ha negatív véleménye van a dologról, ami benned felmerült, akkor az a vélemény a lelkedig hatol és te belehalsz egy picit. Hiszen azonosultál azzal a gondolattal, amit elétártál. Mivel nem ismered a saját értékeidet, azt hiszed, a párod téged ítél el és nem tudod magadban gyorsan tudatosítani, hogy az, hogy abban a dologban nem értetek egyet, nem jelenti azt, hogy nem szeret és itt nincs vége a világnak.

Hidd el, a férfiak nem azt a nőt akarják társuknak, akiről gondoskodni kell.

Ha nem vagy nő, nem érsz meg erre a szerepre, akkor gyerekként fog veled bánni. Nem is tehet mást. Erre kényszeríted.

Egy nő, egy társ határozott, képes önálló döntéseket hozni és megvédeni azokat megfelelő érvekkel.

Ez a nő sokkal izgalmasabb, mint az, aki vélt vagy valós sérelmeivel leül a sarokba és nyalogatja a sebeit. Majd egy idő után – amikor senki nem számít rá – kitör belőle a sok elfojtott érzelem. Amikor általában a párja már azt sem tudja, miről beszél… Vegyük tudomásul, ha benne nem hagyott érzelmi nyomot a történet (miért hagyott volna?), akkor nem érti, hogy miért nem szólsz akkor és főleg miért szólsz ennyi idő után…

Gondolj bele: fordított esetben te hogy éreznéd magad?

Azt hiszed, hogy minden a legnagyobb rendben van, egyszer kitör a párodból az addig titkolt keserűség és kiderül, hogy borzasztóan érzi magát melletted.

Vajon bíznál benne a továbbiakban? Vagy állandóan arra gondolnál, hogy mit nem mond el már megint és mikor tör elő az elégedetlen lénye?

Hidd el, semmit nem kockáztatsz azzal, ha ezután magabiztosan előadod a gondolataidat. Sőt! Meg fogsz könnyebbülni és sokkal szabadabban éled majd az életedet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük