Biztosan észrevetted már, hogy mindenkivel másképp viselkedsz, minden ember mást lát belőled.
Én is találkozom azzal sokszor, hogy valakit éppen csodálok valamiért és ő közli velem, hogy „tudnád csak…”
Vagy elég csak arra gondolni, hogy a gyerekeidről a két mama hogy vélekedik:
Az egyik szerint borzasztóan elevenek, rosszak.
A másik szerint: „Nincs ezekkel a gyerekekkel semmi baj soha!”
Olvasok egy nagyon érdekes könyvet – Esther és Jerry Hicks: Új életet kezdhetsz – amiben ennek a magyarázatát is megtaláltam.
Ez azért érdekes, mert sok kapcsolatban, házasságban látom azt, hogy panaszkodnak a felek, amiért nem azt mutatta a másik, amilyen valójában.
Pedig ez nem ilyen egyszerű.
Az a helyzet, hogy mindenkiben vannak jó és rossz tulajdonságok és mindenkiben azt látjuk, amire fókuszálunk. Pontosabban azt hozzuk ki belőle.
Velem is előfordult már olyan, hogy amikor valakivel beszéltem, utána csodálkoztam magamon, a viselkedésemen, hogy „hiszen én nem is ilyen vagyok, miért csináltam ezt?”
Azért, mert ő ilyennek lát engem, ezt hozta ki belőlem.
Olyan is van, amikor érzem, hogy valaki, akivel beszélgetek, szíve szerint győzködne, hogy „ne hidd el, amit látsz, ne hidd el, amit érzel, én nem vagyok jó, nem vagyok tökéletes, velem csak a baj van!”
Ilyenek vagyunk.
Tökéletesek. Valakinek.
És nem hisszük el, hogy ilyen lehetséges.
Azt gondoljuk, hogy a másik rózsaszín szemüvegen keresztül lát bennünket és ha tudná, hogy milyenek vagyunk valójában, talán többé látni sem akarna…
Pedig a valóság az, hogy a másik látja a hibáinkat. Tudja, érzi, hogy milyenek vagyunk.
De nem arra fókuszál, ami szerintünk elviselhetetlen. Hanem arra, ami neki fontos, ami az ő lelkével összecseng.
Így azt felerősíti bennünk.
Ezért fordulhat elő, hogy „másnak” ismernek a családtagjaink, mint az ismerőseink és más tulajdonságainkat emelnek ki a barátaink, mint a párunk vagy mondjuk a testvérünk.
Én csináltam egy olyan kísérletet, hogy ismerősöktől, barátoktól megkérdeztem, hogy milyennek látnak engem.
Az az igazság, hogy ha névtelenül adták volna ide a véleményüket, akkor is tudtam volna, hogy melyik kitől származik.
Hiszen minden véleményben ott voltak ők maguk. Az, ami belőlük árad, ami nekik fontos, amire velem kapcsolatban fókuszálnak!
És nem azért, mert én mindenki felé mást mutatok. Hanem azért, mert mindenki mást lát bennem.
Próbáld ki, érdemes!
A lényeg, hogy ne gondold azt, hogy az emberek félreismernek és főleg ne gondold, hogy ez a te hibád!
Inkább élvezd, ha valaki szeretetreméltónak, csodának, tökéletesnek lát! Ez ugyanis azt jelenti, hogy neki azokra a tulajdonságaidra van szüksége, illetve azokkal harmonizál, amiket benned észrevett.
Nem véletlenül mondják, hogy „mindenki magából indul ki…” 😉