Hajlamosak vagyunk a panaszkodásra.
Van, akinél csak időnként telik be az a bizonyos pohár és olyan is van, akinek csak panaszkodásból áll az egész élete.
Nem arra buzdítalak, hogy tarts mindent magadban, sőt! Meggyőződésem, hogy az elhallgatás, az elfojtás akár nagyon komoly következményekkel is járhat a lelkünkön keresztül a fizikai testünkben is. Ahogy mondani szokták: „Nem attól kap az ember gyomofekélyt, amit eszik… hanem attól, amit nyel.”
Szóval beszélj! Mondd el annak, akivel gondod van! Ha nem vevő rá és ez bánt téged, akkor mondd el annak, akiről tudod, hogy megérti. Így oldódik benned a feszültség és a stressz!
De kérlek, itt fejezd be!
Szerencsés esetben eddig a pontig már valaki feltette neked a kérdést, hogy „Mit szeretnél? Mi tenne téged boldoggá?”
Ha nem, akkor tedd fel magadnak. A panaszkodás innen már nem visz előbbre.
Ne gondold, hogy az emberek tudnak segíteni. Nem tudnak. Nem a te életedet élik. Az emberek egy dologban nagyon jók: a kárörvendésben. Az egyetlen segítség, amit adhatnak, az a fentebb említett kérdés.
Tilos idegeneknek panaszkodni! Szánalmat ébreszt.
Tilos ügyfeleknek / partnereknek / vendégeknek panaszkodni! Te szeretnél olyan valakivel dolgozni, aki a saját életét sem tudja menedzselni? Hogyan tartja kézben a vállalkozása dolgait?
Az állandó panaszkodásod teher a körülötted élők számára. A sok negatív energia miatt elmaradhatnak mellőled az ismerőseid.
Arról nem is beszélve, hogy az alacsony rezgésszinted egyre rosszabb dolgokat vonz az életbe.
A rossz dolgokon próbálj minél hamarabb változtatni.
Tedd fel magadnak a kérdéseket és tarts önvizsgálatot.
Azt látom, hogy egyáltalán nem könnyű magunknak megfogalmazni azt, hogy mit szeretnénk. Mert váratlanul ér a kérdés. Nem szoktunk hozzá ugyanis, hogy magunkkal foglalkozzunk. Túl sok időnket viszi el az, hogy azon gondolkodunk, milyen rossz dolgok történnek velünk.
Néhány példa:
– Úgy utálom már a munkámat. Gyomorgörccsel megyek dolgozni. Unom.
– Mit szeretnél csinálni? Hová mennél szívesen dolgozni?
– Fogalmam sincs. Hova mehetnék? Máshol sem fizetnek többet!
Ja kérem! Ha megéri…
Vagy:
– Borzasztóan viselkedik velem az ügyfelem. Nem tartja be, amit mondok, nagyon megalázó, amikor parancsolgat. Mintha a szolgája lennék.
– Utasítsd rendre. Add elő az elvárásaidat, utalj a szerződésetekben foglaltakra.
– Így is kevés ügyfelem van. Mi lesz, ha ő is elmegy, mert megsértődik?
Isten vele. Jön másik… Senkinek ne engedd, hogy megalázzon! Nem azért lettél vállalkozó!
Illetve:
– A férjem/feleségem nem ért meg. Nem érdekli, hogy mi történik velem. Nem figyel rám.
– Elmondtad már neki?
– Nem. Úgysem értené…
Talán mégis meg kellene próbálni…
Jobb esetben:
– Igen, mindig elmondom, ha bánt valami.
– És mit szeretnél? Mit tehet, hogy úgy érezd, figyel rád, megért téged? Mit tehet érted?
– Fogalmam sincs… de ez így nem mehet tovább!
Nyilvánvaló ugye, hogy először mindig magadban kell tisztáznod, hogy mit akarsz, hiszen addig nem tudod azt normálisan kommunikálni a másik felé.
Ha érzed, hogy egyedül nem megy, de nem szeretnél teher lenni a környezeted számára, akkor fordulj szakemberhez.
Legyen saját coachod, aki külső szemlélőként olyan dolgokra világít rá, ami magadtól nem jutna eszedbe.
Erre jó az egyéni online coaching folyamat, amire itt tudsz jelentkezni:
Várlak szeretettel! ❤