Sokan, sok helyen leírták már az ezzel kapcsolatos kutatási eredményeket, véleményeket pro és kontra.
Lelövöm a poént – olvass utána nyugodtan a kutatások eredményeinek (rengeteg van) és látni fogod, hogy – nem, nem vonzzák egymást.
Pontosabban bizonyos érettségi szint felett már nem.
Azt gondolom, hogy ha sikerül fiatalon, tapasztalatlanul, éretlenül olyan párt találnunk, aki teljesen, vagy csak az alapvető tulajdonságainkban más, mint mi, akkor még belefér, hogy – mintáinknak, neveltetésünknek köszönhetően – meghajlunk az erősebb egyéniség előtt.
Így vagy hozzáidomulunk, vagy boldogtalanná válunk és jó esetben hamarosan elválnak útjaink.
Érett, felnőtt párkapcsolatban már kizártnak tartom, hogy valaki bármilyen kevés ideig is jól érzi magát valakivel, akivel nem egyeznek meg az alapvető tulajdonságai, az életről alkotott elképzelései, az értékrendje.
Egy már kialakult, érett nőt vagy férfit már nem lehet a saját képünkre alakítani és igen fárasztó és frusztráló minden nap olyan valakivel társalogni, aki állandóan bírálja a személyiségünk valamely részét és a viselkedésünket.
Sokkal bensőségesebb, meghittebb, szeretetteljesebb kapcsolat alakulhat ki két olyan ember között, akiknek legalább az alapvető tulajdonságaik megegyeznek.
Nyilván kevesebb konfliktushelyzet merül fel, ha például mindketten szeretjük a rendet, mint ha az egyikőnk trehány.
Ha összeházasodik egy nagyon kedves, jóindulatú ember egy kárörvendő, rosszindulatúval, az lelkileg nagyon megviselheti a kedvesebbet és persze az eltérő gondolkodás minden esetben vitához és ezzel együtt a pár elhidegüléséhez vezet.
Érett párkapcsolatban már nem elegendőek a poénok, a csábítás, a hódítás, a jó test.
Itt már elvárás az intelligencia, az érdekfeszítő témák feldobása, a kialakult – hozzánk hasonló, tehát nyilván szimpatikus – személyiség és az őszinte érdeklődés a bennünket foglalkoztató kérdések és észrevételek iránt.
Persze nem biztos, hogy hosszú távon izgalmas tudna lenni egymás számára két egyforma ember, de – tekintettel arra, hogy mindannyian különbözünk egymástól – ez a veszély nemigen fenyeget.
Csak merjük kimutatni, hogy miben vagyunk mások, egyediek, és élvezzük, hogy a kicsi különbözőségeinkkel ki tudjuk egymást egészíteni! ❤