Fiatal férfi érkezett hozzám egy órás döntéstámogató coachingra.
Az első néhány percben elmondta a problémát, ami – mire hozzám érkezett – szemmel láthatóan beborította az elméjét, mint egy köd és ettől a ködtől nem tudott reálisan gondolkodni.
Átbeszélték a feleségével, a szüleivel, de mindenki másként látta a dolgot és a rengeteg ellentétes tanács között ő teljesen elveszett.
Megbeszéltük a dilemmát, majd megnyugtattam, hogy egy óra múlva tökéletesen tudni fogja, hogy mi a helyes megoldás. Nyilván nem hitte el, ami ebben a lelkiállapotban teljesen érthető.
Nehéz lenne bármit mondanom ebben a helyzetben és nem is szeretnék, hiszen a döntéstámogatás célja nem az, hogy az én nézőpontomat, az én hitrendszeremet és az én életem eddigi tapasztalatait rávetítsem valakire, hanem az, hogy a hozzám forduló az egy óra beszélgetés után nyugodtan, magabiztosan, döntésének helyességéről meggyőződve távozhasson.
Mivel ilyenkor már ismerem a dilemmát, olyan kérdéseket teszek fel, ami több nézőpontból is megvilágítja a kliens esetét. Ezek a nézőpontok egy döntésképtelen helyzetben nem merülnek fel az emberben, hasznos, ha valaki kívülről tud ebben segíteni.
Döntésképtelenség esetén minden esetben az ismeretlen következménytől való félelem dolgozik.
Az élet nem egyszerű. Nyilván nem tehetjük és még csak nem is mondhatjuk ki minden esetben azt, amit szeretnénk.
Döntéseinkben közrejátszanak addigi tapasztalataink, akkori életkörülményeink és azok a mintáink, amelyeket gyermekkorunk óta szedünk magunkra folyamatosan.
Viszont van egy belső jelzőrendszerünk, ami érzések formájában próbál velünk kommunikálni. Nagyon nehéz a mi racionális világunkban az érzéseinkre hallgatni, de mindenképpen érdemes.
Mi is megvizsgáltuk az érzéseket. Ilyenkor jellemzően mindkét lehetőség felvillantásakor ugyanazt az érzést érezzük: árulást, kellemetlenséget, becsapást, megcsalást, bármit. Hiszen ha egyik lehetőségre gondolva kellemes érzéseket kapnánk, akkor azt választanánk.
De ilyenkor még nem tartunk itt.
A következő lépés, hogy sorra vesszük az esetleges következményeket. Mindet.
Én a legrosszabbal szeretek kezdeni. Egyszerűen azért, mert minél tovább forgatjuk gondolatainkban félelmünk tárgyát, annál elfogadhatóbbá válik számunkra, így annál kevésbé tartunk majd tőle.
Mire az összes következményt átnézzük, addigra körvonalazódik a megoldás és ezzel egy időben csökken a stressz, megszűnik a nyomás, kialakul a nyugalom.
A nyugalom kialakulása segít a végén a kliensnek a gondolatai rendezésében, a döntése véglegesítésében.
Még egyszer átbeszéljük a dilemmát és végül döntésének helyességéről meggyőződve, feltöltődve távozik, letéve lelkének minden terhét. ❤