Még emlékszem arra, amikor önfejlesztő könyvekben olvastam arról, hogy a hála érzése mennyire fontos a mindennapokban.
Úgy, ahogy most te, én sem tudtam, hogy miért lehetnék hálás. Azt sem, hogy hogyan érezhetném magam hálásnak, ha nem vagyok az.
Az utat már nem tudom felidézni, viszont a döntésre tisztán emlékszem.
Egyszerűen eldöntöttem, hogy nyitott szemmel és szívvel fogok járni és minden napban megkeresem azt, amiért hálás lehetek.
Ennek a döntésnek köszönhetően lassan beállt a fókuszom a megfelelő pontra és a hála hatalmas flow élményként jelenik meg a mindennapjaimban.
Észre sem vettem. Nem akartam görcsösen és szerintem ez volt a lényeg.
Nem vagyok egyedül. Az első szerelemvállalkozásom, a könyvelőirodám, közös a húgommal. A gondolkodásom is.
A mai napomra visszaemlékezve, maga volt a tökély. Persze mások ezt teherként fognák fel, mi viszont Budapestről hazafelé az úton lelkendezve adtunk hálát a sorsnak a csodálatos életünkért.
Azért az életért, ami két éve folyamatos küzdelem a magánéletünk és a munkánk között, állandó harc az idővel; viszont emellett komoly lelki fejlődés, hatalmas szabadság és csodák sorozata.
Soha nem aggódunk, a felmerülő problémákat azonnal kezeljük. Vagy megoldjuk vagy elengedjük.
Nem panaszkodunk, nem ítélkezünk.
Imádunk élni, számunkra minden nap ajándék.
Hogy vannak-e problémáink? Hogyne! Csak nem nevezzük őket annak. Inkább kihívásnak. Úgy jobban esik velük foglalkozni…
Szóval a hála is tanulható.
Kezdd el most valami aprósággal!
Érdemes.