Az életünk tele van helyzetekkel, ahol könnyű lenne ítélkezni. Mindenkinek megvan a maga története, tapasztalata, hiedelme, és ezek alapján hajlamosak vagyunk gyors következtetéseket levonni mások helyzeteiről. Épp ezért nagyon fontos az ítélkezésmentesség a coachingban.
Itt el tudod olvasni, hogy mi az a coaching – ha esetleg most találkozol először a kifejezéssel.
A coachingban épp az a szépség, hogy nincs szükség ítéletre. Sokkal többet ad az, ha tiszta elfogadással vagyunk jelen.
Coachként az egyik legmélyebb alapattitűdöm az, hogy nem ítélkezek.
Ez nem pusztán szakmai eszköz, hanem belső döntés, egy olyan szemlélet, amelyben a másik ember teljes figyelmet és szabadságot kap arra, hogy önmaga legyen.
Miért ítélkezünk ösztönösen – és miért akadály ez a coachingban?
Az ítélkezés mögött legtöbbször a saját történetünk, sérüléseink és tapasztalataink állnak. Ha valaki elmeséli, hogy tűzoltásszerű munkát képes csak végezni, mert semmi egyébre nincs ideje – nagyon könnyen előjönnek a saját élményeink: „Én is voltam ilyen helyzetben…”, „Én így oldottam meg…”, „Én másként csinálnám…”.
De mi történik ilyenkor?
A másik ember problémáját a saját szemüvegemen keresztül látom.
Az én frusztrációim, hiedelmeim színezik át a beszélgetést.
A kliens nem kap tiszta teret, hanem az én „lenyomatommal” kell dolgoznia.
A coaching lényege viszont az, hogy a kliens saját tapasztalataiból jusson el a saját felismeréséhez. Ehhez csak akkor tud tisztán kapcsolódni, ha a coach nem nyomja rá sem tudatosan, sem rejtetten a saját nézőpontját.
A tiszta jelenlét és a kvantumszintű elfogadás
Amikor ítélkezés nélkül vagyok jelen, az nemcsak emberi szinten jelent szabadságot, hanem meta szinten, kvantumszinten is tisztaságot hoz. Nem viszek át pillanatnyi hiedelmet, fájdalmat vagy csalódást.
Ez olyan, mintha egy tiszta tér nyílna meg, ahol a kliens minden színezéstől mentesen élheti meg a saját érzéseit. Nem kap „előre csomagolt” tanácsot vagy frusztrációt, hanem abban az energiában maradhat, ami ténylegesen róla szól.
Ebben a térben a felismerések sokkal mélyebbek és maradandóbbak. Hiszen nem egy másik ember gondolatait, hanem a saját igazságát találja meg.
Hogyan születnek meg a valódi felismerések?
Az ítélkezésmentesség a coachingban nem passzivitás, hanem a legaktívabb jelenlét. Ez azt jelenti, hogy nem próbálom megjavítani, helyrehozni vagy irányítani a másikat.
Ehelyett:
- meghallgatom,
- teret tartok neki, és
- engedem, hogy a saját tempójában bontakozzon ki benne a megértés.
Az ítélkezésmentességben ott van a tiszta bizalom: hiszem, hogy mindenkiben megvan a képesség, hogy a saját válaszait megtalálja.
Ez a szemlélet teszi lehetővé, hogy a kliens valóban önazonos konklúziókra jusson. Amikor nincs ráerőltetett irány, akkor a felismerés valóban belülről fakad.
És ami belülről születik, az tartós, mély, és valódi változást indít el.
Az ítélkezésmentesség: nem gyengeség, hanem erő
Sokan azt hiszik, az elfogadás gyengeséget jelent: mintha nem mernék állást foglalni, mintha nem lenne véleményem. Valójában az elfogadás a legerősebb jelenlétforma.
✨Mert bátorság kell ahhoz, hogy ne a saját történetemet tegyem a középpontba.
✨Mert erő kell ahhoz, hogy tisztán maradjak ott a másikkal, ítélet nélkül.
✨És mert bizalom kell ahhoz, hogy hagyjam: a kliens találjon rá a saját útjára.
Az elfogadás számomra nem kompromisszum, hanem tudatos választás: a szabadság tere, ahol mindenki a maga tempójában növekedhet.
Összegezve tehát:
Az ítélkezésmentesség nemcsak egy eszköz a coachingban, hanem egy teljes szemléletmód. Amikor ítélkezés nélkül vagyok jelen, nem csupán emberi szinten, hanem kvantumszinten is tisztán tartom a teret. Így a kliens saját felismerésekhez juthat, és valódi, belülről fakadó változást élhet meg.
Az elfogadás a coachingban: szabadság, tisztaság és önazonosság.
Ha bármilyen kérdésed van hozzám, illetve szeretnél velem dolgozni, itt megtalálsz!
Facebookon ide kattintva tudsz a könyvelők önismereti beszélgető köréhez csatlakozni!